Aranyosi Ervin „Kicsi pék” verse méltán foglalja össze élményszerű délelőttünk vezérfonalát és tevékeny tartalmát:
Mindennapi kenyeredet gyúrom össze, látod?
Úgy, ahogy a jó Istenke egykor a világot!
Szeretetem, ügyességem ott lesz a kenyérben,
nem is hinnéd, mi lakozik, két kis pék tenyérben.
Nem félek én a munkától, megfogom a végét,
aki etet, aki táplál, az teremthet békét!
Mindennapi kenyeredet meg is sütöm, látod?
Ezzel fogom jobbá tenni az egész világot!
Mai világunkban a gyerekek a legtöbb dolgot készen kapják. Természetesnek veszik, hogy működik a világ körülöttük, s nekünk a velük élő felnőtteknek kell megmutatnunk, hogy a dolgok mögött sok-sok munka és emberek állnak. E célnak próbáltunk megfelelni a kenyérsütés projektünkkel is.
Szent Erzsébet hetünk lévén, egyértelmű volt, hogy Erzsébet cipó sütése lesz a délelőtt feladata, amelynek során rengeteg ismereteket gyűjtöttünk nem csak a különböző gabonafélékről és a különböző liszt fajták állagáról, színéről, tapintásáról, ízéről: búza, rozs, tönköly, kukorica, hanem megtapasztalhattuk a különböző lisztfélékből készült kenyér, kifli vagy zsemle izét is. Ismerkedtünk a kenyér hozzávalóival: liszt, élesztő vagy kovász, kis tej, cukor, só, langyos víz, illetve a kenyérsütés eszközeivel: dagasztóteknő, dagasztóedény, szita, szakajtó. Kató Natália édesanyjának jóvoltából, megismerkedtünk Kovász Sándorral, aki az óvodába érkezésétől egészen a dagasztás folyamatáig majdnem háromszorosára nőt, mint ahogy az általa sütött kovászos kenyeret is megcsodáltuk és megettük. Köszönjük szépen a nem mindennapi felajánlást, hiszen érdekes megfigyelési kísérlet volt számunkra. Amikor minden ismeret birtokába jutottunk, következett maga a munkafolyamat, amelyet minden gyermeknek egyénileg kellett végig csinálni párhuzamosan az óvónő útmutatásával és vele egy időben: kimért hozzávalók összekeverése, dagasztása, kelesztése, kemencében való sütése. Minden kisgyermek 0,5 kg lisztből készítette el a saját cipóját. Rengeteg felfedezés és tapasztalás adódott a munkavégzés során: az élesztő felfújtatása, a csirizes és ragacsos anyag, a dagasztás erőssége és folytonossága okán az elfáradt kezek és újak, a kelesztés során megnövekedett cipóméret…A legvégén megfigyeltük a kemencében égő tüzet, majd az izzó parazsat és a cipók sütésének folyamatát. A megsült kenyereket hagytuk kihűlni, majd a következő nap jóízűen elfogyasztottuk.
Fantasztikus, élményekkel, csodálatos felfedezésekkel teli délelőttben volt részünk, amelyről tanúskodjanak a KÉPEK:







