Idő és évszakok múlásának hete a Kagyló csoportban

Négy vándor jár körbe-körbe,
egymást mindig megelőzve,
megérkeznek minden évben,
ki-ki az ő idejében.

A tél fehér takarója,
vetéseink fagytól óvja,
megbirkózik a hideggel,
szánkózik a sok kis ember.

Tavasszal a világ éled,
kizöldülnek mezők, rétek
bimbó serken, rügy kipattan,
hancúroznak a szabadban.

Nyáron kenyér, gyümölcs érik,
ének szárnyal a kék égig,
tüzel a nap egyre jobban,
lubickolunk hűs habokban.

Ősszel a táj piros, sárga,
százféle színt ölt magára,
zörgő levél hull a fákról,
s újra itt az első vándor.